Peter Schata:
   Joseph Beuys / Mézpumpa a munkahelyen (documenta 6)
 

    Noha a Louisiana Múzumban Joseph Beuys 1977-es „Mézpumpa a munkahelyen” című installációjának minden összetevő eleme megtalálható, mégis abszurd lenne azt állítani, hogy a „Mézpumpa” ma a dániai Humblebaeckben van. E munkánál teljesen nyilvánvalóvá válik – ami egyébként a jelentős művészet lényegi jegye –, hogy az anyagi jelenlét és az alkotás nem ugyanazt jelenti.
    A Mézpumpa esetében a munka egy olyan egész teret betöltő, vertikálisan és horizontálisan terjeszkedő installációból állt, amelynek központi géptermében egy pumpát (mézpumpát) és elektromos motorokat hoztak működésbe, miközben egy szomszédos, periférikusan elhelyezkedő térben emberek olyan szellemi munkát végeztek (a munkahelyen), mely az emberi lét és társadalom elemi kérdéseit érintette.
    E két elem együtt jelentette azt a művet, amelyben a „munkahely” szó elnyeri azt a lényegi jelentését, amely Beuys alkotásában sokoldalúan bontakozik ki. Embertani szempontból a munka olyan emberi lételem, amelyben a természeti anyag és erő a szellem és lélek képességei által megragadható. Mindez a társadalmi összefügésben megfelelő jelentőségét azon a helyen (munkahelyen) nyeri el, ahol zajlik. Az ember – már önmagában az emberi lét által – az a művész, akinek egyre növekvő mértékben az a feladata, hogy ezt az alkotói feladatot a társadalomban elvégezze és a szociális plasztikát megjelenítse.
    Ha be akarjuk mutatni ezt a művet, amely már csak a résztvevők emlékezetében él – de ott annál élénkebben –, akkor egyfelől autentikus képet kell nyújtanunk a külső megjelenéséről, másfelől láthatóvá kell tenni azt a környezetet, amelyben Beuys munkája élt és él ma is.
A documenta megnyitóján, 1977. június 24-én este Douglas Davis, Nam June Paik és Joseph Beuys három tévés performace-t rendeztek. Joseph Beuys elmélkedő, programszerű beszédet tartott, amelyet a Mézpumpa a munkahelyen című documenta-porjektbe bevezetéseként fogalmazott meg, és amelyben koncentrált formában fejtette ki ennek az akciónak, illetve munkásságának szellemi hátterét. Itt fogalmazza meg azt a gondolatot, hogy a művészet erősen szenved attól, hogy
a jelen körülményei között akadályokba ütközik, hogy önmagából új formát hozzon létre: a szociális plasztikát, amely minden emberre és a szociális organizmus minden kérdésére és problémájára vonatkozik. Egy ily módon kitágított művészetfogalom többé nem csak a művészre vonatkozna, hanem a teljes emberi munkára. Ebbe minden területet beleért, amely szabad döntés által része lehet annak a megformálásnak, amelynek révén emberi erővel egy szabadságon alapuló jövőbeli struktúra állítható fel. Szükségszerű tehát a jelenleginél átfogóbb kultúra- és szellemfogalmat kidolgozni. Ennek nemcsak a művészetet, hanem az oktatást, a médiát és az informatikát is magába kell foglalnia.
A szellemi életnek meg kell szabadulnia az állam hatalmától, eszközöket és utakat kell találnia, hogy önigazgató módon szabad iskolákat, szabad egyetemeket és szabad tudományt fejlesszen ki, amelyek képesek a demokratikus jogi szférában olyan változásokat életre hívni, amelyek új jogi struktúraként olyan hatást gyakorolnak a gazdasági életre, hogy az tulajdonképpeni rendeltetése szerint kizárólag az emberi igények kielégítését szolgálja.

    A tér

    A Fridericianum adott architektúrája jelentős szerepet játszott a „Mézpumpa a munkahelyen” című projektben. Az épületrész, amelyben az egész akció zajlik, a múzeum hátsó homlokzatának középtengelyében található. Itt a hátsó homlokzathoz egy, a földszinttől a tetőig húzódó toronyszerű félhenger kapcsolódik, amely mintegy ellenpontozza az elülső homlokzat előreugró kapuzatát.
Az egzakt félkör alaprajzot koncentrikus félkörök három egymástól jól elkülönülő részre osztják.
 

    A gépterem

    A belső félkör egy olyan válaszfalat jelöl ki, amely az épület hátsó sík homlokzatához illeszkedik, és ezáltal körülhatárolja a géptermet. Az itt helyezkedő félhenger a földszinttől a tetőig terjed, de láthatóan csak a földszint területén körvonalazódik Az egészet olyan tiszta térbeli formaként kell elképzelni, amelyben a mézpumpa felfelé ívelő részei elhelyezkednek. A tető legyező alakú felső ablaka körülbelül a belső félhenger méretének felel meg, azt mintegy kijelölve és lezárva. A padlózat kezeletlen, nyers cementfelület. A belső falakat újravakolták. Az egykori ajtónyílások árnyékszerűen átsejlenek az amúgy sima falfelületen.A vakolat nincs lefestve. A lépcsőház fehér máza a gépház felső peremén befejezetlenül, laza, mozgalmas határt szabva ér véget
 

    Mozgástér

    A második félkör a géptermet nagy ívben határolja körül. Egyrészt helyet biztosít a FIU-terem megközelítéséhez, amely a gépterem bal szélétől indulva, azt a középtengelyen is túlnyúlva átöleli, míg ezzel ellentétes mozgásként a gépterem jobb szélétől egy lépcső indul felfelé, hogy aztán balra kanyarodva, 180 fokos fordulattal épp a FIU-terem bejárata fölött érje el a felső szintet.
 

    A munkahely

    A harmadik félkör a teljes torony-félhenger külső falát képezi le, ezáltal kijelöli a FIU-terem dimenzióit, amely az imént leírt két kört öleli körbe. A fal eredeti állapotában van, vakolatlan, fehérre meszelt. A gépterem félhengerébe eredetileg két átjáró nyílt, egy nagyobb a keresztfolyosóból és egy kisebb a körfolyosóból. Beuys minden bejáratot befalaztatott és a teret így köröskörül lezárta. Csak egy kis négyszögletes ajtót tetetett a nagy bejárat bevakolt helyére. A gépterem így most a Fridericianum hátsó frontján húzódó nagy folyosóról közelíthető meg A kis ajtóval betoldott fal egy szokványos téglafal, amely, mivel a régi falak hatalmasak, az eredeti átjárót nem tölti ki teljes egészében. Marad egy falmélyedés, amely a folyosó felé úgy zárul, hogy a falfelület optikailag egybefüggően folytatódik és egy összefüggő, szilárd fal hatását kelti. Az emögött bemélyedő fülkébe a folyosóról így egy normál ajtón át lehet belépni. A folyosóról központi félhengerbe vezető egykori átjáró hatalmas teréből egy kis raktár lett, amelyben a documenta 100 napjára és a Mézpumpa tervezett munkaidejére előkészített táblákat tartják. A táblákat néhány nap elteltével cserélik, vagyis egy Beuys által teleírt táblát nem tisztítanak le, hanem azt ő maga kiegészíti, fixálja és a raktárfülkéből újabbra cseréli. Így vándorolnak az új táblák több mint száz napon keresztül lassan a szemináriumi terembe, mialatt a raktárhelyiség kiválogatott, megjelölt táblákkal telik meg. A legtöbb így megszületett tábla a „Tőkeszoba 1968-1978” című installáció része lett és ma Schaffhausenben található.
    A gépterem-be csak felülről lehetett benézni. Az üvegtető a gépterem alaprajzának egyfajta világító tükörképét hozza létre. Az üvegtető tükröződik a padlózat tócsáiban és a gyűjtőtározó csillogó felületén.
 

    Anyagok

    2 elektromos motor (szürke), tartókra (fekete) szerelve a kettő között
    1 réztengely, 2.6 m hosszú, átmérő: 12 cm
    1 pumpa (fehér)
    1 cső, 17 m hosszú, egy collos (2.5 cm), horganyzott, a felső végén 6 m-es szakaszon U-alakban meghajlítva, derékszögű leágazással
    2 cső, egyenként 5 m hosszú, egy collos, horganyzott, mindkettő ötször derékszögben meghajlítva
    173 m műanyagcső, átlátszó, megerősített, ill. nem megerősített, különböző hosszúságú részekből
    könyökcsövek
    tömlőbilincsek
    plexiüveglap, kerek, furatokkal
    4 tömlőtartó, szerelvénylapra erősített körvasak, 4 furattal
    elektromos kábelek, PVC-borítással (fehér)
    elektromos kábelek,, gumiborítással (fekete)
    elektromos kapcsolódobozok
    erősáramú relék
    1 vasajtó, 60 x 60 cm (szürke), sarokvasakkal (fekete)
    100 kg  margarin, Romi-márkájú (500 grammos tálkákból)
    3 q méz (Langnese)
    3 bronzkorsó, egy kerámia mézesbödön másolatai (B. Klüser szerzeményei Aigues Mortes-ból)
    100 iskolatábla, fekete
 

    A megközelítés

    „…a művészetnek az ember érzékrendszerét kell kiképeznie és továbbfejlesztenie. Enélkül a művészet által való nevelő tevékenység nélkül az emberi érzékrendszer elhal, és csak a puszta intellektus marad meg, a technológiai progresszióban működő, értelemszerű, absztrakt gondolkodás.” (Joseph Beuys Karl Oskar Blase videóinterjújában a documenta 6 idején, 1977-ben)
    Egy napfényes július délután átvágunk a múzeum előtti nagy téren és közeledünk a klasszicista épület felé. A főbejárata egy templomszerű előépítmény. Hat lépcsőfokot megyünk felfelé a külső lépcsőzeten, az előtetőt tartó súlyos köroszlopok mellett, és a boltíven át belépünk a múzeumba. Átkelünk a nagy fogadócsarnokon, keresztülmegyünk egy folyosón és a központi lépcsőházba jutunk, amely az épület hátsó szárnyában található félhengeres toronyban van. A lépcsőházba árad be a fény. A tetőről a napfény egy bordás osztású legyezőalakú ablaktetőn át szabadon áramlik be és a magas, vakolatlan, fehérre meszelt belső falak visszaverik és szétszórják azt.
    Már a lépcsőház felé közeledve kísér bennünket valami lassan hömpölygő, mélyen morajló, őrlő zaj. A levegőt meghatározhatatlan szag tölti be. A lépcsőházban aztán a hang és szag szétárad és betölti érzékeinket. Csak az orrunk és fülünk után nem tudunk tájékozódni, szemünk még káprázik és csak lassan szokik a fényességhez. Miközben megyünk felfelé a lépcsőn az első pihenőhöz, balfelől elhaladunk egy fal mellett, amely a lépcső lábánál még embermagasságnyira áll és eltakarja a szemünk elől, ami mögötte rejlik. Felfelé haladva fokról fokra átláthatóvá válik az egész, és egy állványzatot ismerünk fel. Mire elérjük a lépcsőpihenőt, a fal már csak derékmagasságig ér és nem zavarja a kilátást. Fentről egy félhenger alakú helyiségbe látunk, melyet lépcsőnk körülfon.
    Lefelé mintha kútba pillantanánk. Okker, homokszerű tónusok adják a színhatást. Környezetükből kitűnnek a befalazott átjárók frissen vakolt felületei. A főbejárathoz vezető befalazott átjárón a földtől 20 centiméternyire kimaradt egy nyílás, ami most egy szürke, fekete sarokvasakkal ellátott vasajtóval van lezárva. A lépcsőház fehérsége körülbelül az állványzat magasságáig tart. Nem egyenletesen ér véget, inkább úgy hat, mintha a mázolót fébeszakították volna munka közben. A padlózat félköríve sötét és foltos, nedvesnek tűnik, látható néhány tócsa, amelyben a tetőkupola fénye tükröződik.
    A levegőt a gépzajok töltik be és e zajok forrásaként egy gépet ismerünk fel, amely egyértelműen működik, mint egy túldimenzionált súlyzó, valami sárgásfehér masszába helyezve, amellvédhez közel, középről kijjebb tolva, az épület frontjához képest éles szögben állva. Két hatalmas, szürkére lakkozott, hűtőbordákkal bevont elektromos motor van egy tartóállvány végeire szerelve. A motorok tengelyei egymásra irányulnak és egy réztengellyel vannak összekötve. A réztengely mérsékelt sebességgel forog, a rotáló mozgás a szemlélőtől a gépterem közepe felé irányul.
A motorok között, a tartóállványt ellepve egy zsírhegy áll, a tövében amorf és kitüremkedő, a kúpja felé tömbszerű. A zsírhegy kúpjában a forgó réztengely félig elmerül. A zsírtömb lába körül még néhány szinte hibátlan csonkakúpot veszünk észre. Ezek még utalnak az itt felhasznált anyag eredetére, a fél kilós dobozokban szállított margarinra.
    A két motor egymással jól láthatóan egy vastag, merev, fehér borítású kábellel van összekötve, amely a zsírhegynek a néző felőli széle fölött feszül, és részben bele is ér abba. Az ugyanolyan fajta ellátó kábel a földön leírt fekvő nyolcas után egy központi elektromos ellátóegységhez vezet. Erről három gumikábel lóg le, összegabalyodva és a padlón kígyózva. A hátsó falhoz közel, éles szögben elhelyezve áll még egy gép. Egy fehérre lakkozott, nyújtott hengerszerű test van vízszintesen egy szintén fehér tartóbádogra szerelve. Jobb végére egy hűtőbordákkal bevont gépezet és egy elektromos motor van felszerelve. A gépet pumpaként azonosíthatjuk.

    A pumpatest közepében van egy szívócsonk, amely egy dobszerű tartályhoz csatlakozik.
Ez a nemesacéltartály a pumpa előtt áll, és ezáltal mintegy a gépterem középpontjában helyezkedik el. A tartály fedele tölcsérszerűen van kiképezve. A tartályba egy áttetsző membránnal bevont gyűrű van lazán behelyezve. A gyűrű és a membrán a tartály átmérőjének kb. kétharmadát teszi ki és a tartály belsejébe vezető tölcsér közepéig ereszkedik le.
    A pumpa bal végén, a hajtómotorral szemben egy emelőkaros vezérlésű szelephez collnyi vastag cső csatlakozik. Mint egy szürke, egyenetlen, durva felületű, túdimenzionált pálca, a magasba mered, és átlósan átszeli a gépterem fölötti szabad teret. Tekintetünket közvetlenül az üvegtető alatti részre irányítja, ahol meghajlik és visszalendülve párhuzamosan az emelkedő ággal egy kb. 6 m hosszú, fordított U-t formál.
    A lépcsőház tetőtérre vezető rámpaszerű átjárójának magasságában a felszálló csőre derékszögű elágazást szereltek. Kb. 20 centiméternyire emelkedik ki és a padló felé hajlított végéhez átlátszó műanyagtömlőt csatlakoztattak tömlőbilincsekkel. A tömlő finom lendülettel esik vissza a gépterem talapzatára, hogy aztán arasznyi távolságban felemelkedjen a gépterem fala mentén. Ott egy csővel van összekötve, amely rövid rézsútos emelkedés után vízszintbe kerül és a falba vágott, nagy, kör alakú lyukban eltűnik. Emellett a cső mellett egy másik, hasonlóan kiképezett cső jön ki a falból. Ez egy merőlegesen lelógó műanyag tömlőben végződik, a padlón a központi gyűjtőtartály felé fut. Miután azt negyedrészben körbekeríti, felemelkedik annak falára, végül fentről a gyűjtőtölcsérbe fordul.
    A pontos megfigyelésből kiderül,hogy a tömlő végéből egyenetlenül pulzálva, duzzadó, apadó lökésekben folyadék árad a tölcsérbe. Világos jele annak, hogy a pumpa is, amely – ellentétben a két elektromos motorral – nincs látható mozgásban, dolgozik, és hozzájárul az észlelhető gépzajhoz.
Ha a lépcsőn még feljebb lépkedve körbejárjuk a felszálló csövet, szemünkbe tűnik a merev cső elágazása és az átmenet a rugalmas tömlőbe. Elénk tárul a tér, ahol először figyelhetjük meg a körforgásban a méz folyását.

    A keringést azonban még nem észleljük igazán, csak a gépház falába mélyedő lyukig tudjuk követni. Hogy megfigyelésünket a lyuk túlsó végén folytathassuk, ismét a lépcső felé fordulunk és a gépterem sarkában, a lépcsőfeljáróhoz közel három kis, szorosan egymás mellé letett, bronzszínű korsót veszünk észre, amelyek úgy vannak háromszögbe rendezve, hogy aa háromszög csúcsa a sarok felé mutasson.
    A lépcső tövében jobbra fordulunk és az épület hátsó homlokzatával párhuzamosan haladunk.
Átmegyünk egy ajtón, amely mögött a gépterem kis ajtaja búvik meg, és egy folyosó előtt állunk, mely fölött annak teljes szélességében a következő felirat olvasható:
    FIU FREE INTERNATIONAL UNIVERSITY
    NEMZETKÖZI SZABADEGYETEM
A folyosó jobbra kanyarodva a gépterem fala mentén vezet körbe. A folyosó lekerekített vége előtt nem sokkal, tőlünk jobbra a mennyezethez közel egy lyuk van a falon. A gépterembe való becsatlakozás előtt állunk és folytathatjuk a körforgás megfigyelését. Mindkét cső látható; miután a lyukat elhagyják, 60°-os szögben a plafon felé fordulnak, átszelik a folyosót, ahol vagyunk, és egy hosszú, félköralakú helyiségbe torkollnak, amely a géptermet, a folyosót és a lépcsőház alsó részét fonja körbe. A FIU terem magas és keskeny, ívelt alaprajzú. Ugyanolyan vakolatlan, fehérre meszelt falai vannak, mint a lépcsőháznak. Külső falán,  amely egyben válaszfal is, három, egymástól egyenletlen távolságra lévő, padlóig érő boltíves ablak van.
    A termet kb. 80 összecsukható szék tölti meg. A festőállványokon két négyzetalakú tábla van, a belső falnálkét acélszekrény. A csövek, miután a FIU-terem bejáratát átszelték, függőlegesen a mennyezet felé fordulnak, majd egy olyan műanyag tömlőre csatlakoznak, amely lazán felfelé emelkedve éri el a plafont. Felérve a függőleges emelkedő irány áttér a körbejáró vízszintes irányra. A fal és a mennyezet közötti sarokban karikákkal van rögzítve és mintegy leírja a terem kontúrját. A terem négy sarkát beépített könyökcsövekkel küzdi le. A külső falat az ablakok négy egyforma részre osztják. A harmadik negyedben, a bejárattal átellenben hagyja el a tömlő a fal és plafon közötti sarkot és lassan lefelé ereszkedik. Keringőmozgásba kezd, mígnem úgy a huszadik körre tekercset képez, amely kevéssel a plafon alatt négy csápszerű, fekete vastartón lóg le a falról. Ezt a gombolyagot elhagyva a tömlő függeszkedő ívben visszatér a mennyezethez, aztán szokás szerint továbbhalad, majd végezetül, miután az egész termet bejárta, eléri a bejárat fölötti kimenetet. Függőlegesen ereszkedő irányba terelik, hogy aztán a kivezető csőre csatlakozzon. A lyuk mögött, a gépteremben dolgozó gépek zaja itt nem észlelhető. Annál inkább a méz áramlása. Végigkísérhetjük, amint a buborékos méz a termet lassan körbejárja. A nagy, központi gombolyagban átmenetileg nyugalmi állapotba kerül, kis időre megduzzad, hogy aztán hallhatóan megáradva továbbáramoljon. Majdnem rendszeres időközönként ismétlődik ez a folyamat.
 

    A fogalmak

    Beuys munkássága során emberképét fogalmazta meg, amit itt a lehető legegyértelműbben és legérzékletesebben jelenít meg. Szobrát ő maga „emberi diagramnak” nevezi, melyben egységgé állnak össze mindazok az elemek, amelyek konstitutív szerepet játszanak az emberi létben. Teljes joggal nevezhetnénk „társadalmi diagramnak” is, mert a mézpumpával kapcsolatban minden Beuys-tól származó magyarázat szem előtt tartja az ember és a társadalom aspektusát is.
Beuys tisztában van a témában lappangó veszélyekkel, és beszédeiben, interjúiban újra és újra elismétli, hogy munkájában nem szimbólumokkal él. Munkájában olyannyira elemi tényezőkre koncentrál, hogy megoldásai elfogadhatónak tűnnek és szervesen illeszkednek művészetébe.
Izgalmas a projektben, hogy itt nem egy dimenzióban gondolkodik, hanem sikerül neki egyszerre több szálat tartani a kezében és több dimenziót egymással összhanban életre hívni. Az ember szellemi, lelki és fizikai konstitúciójának aspektusait és a modern ipari társadalom konstitúciójának és háromosztatú struktúrájának szempontjait összekötve összművészetet teremt.
    Központi elem az a ritmikus cirkuláló rendszer, amely az egész organizmuson át vérkeringésszerűen áramlik. Kiemelt helyen, ahol emberek találkozhatnak, ahol eszmét cserélhetnek, a kerigetőrendszeren van egy olyan cserélőszerv, amely a médium folyását közvetíti. Ez az anyag előbb meredeken felfelé halad, egy merev, átlátszatlan, szürke csőben, amely lehetővé teszi a felfelé jutást a nehézségi erő ellenében, mint ahogy az embernek az egyenes testtartáshoz le kell küzdenie a nehézségi erőt, és anatómiai adottságai révén fejét az ég felé tudja fordítani és szabadon szemlélődhet, szemben a föld felé néző szárazföldi állatokkal.
    Az üvegtető alatt ér véget a cső, a cirkuláció elcsendesedik, a nyakszerű hajlatban megreked. A koponyafedél alatt a fejben, ott, ahol az agy idegtevékenysége a legjelentősebb, a vitális funkciók mérséklődnek. Kellő távolságra a fejnek ettől a pontjától a cirkuláló folyás kiszabadul a szigorú szabályozásból és kanyargós pályán halad tovább. Aztán körbejárja a munkahelyet és a munkacsapatot, majd a nagy, lelógó cirkuláló szervben pulzál, visszafolyik a cserélőszervbe, hogy aztán újból visszajusson a keringésbe.
    A szociális plasztika gondolatában Beuys a társadalmi összefüggést szociális organizmusként, integrált rendszerként írja le, amely funkcionális tagoltságában átfogja a szellemi-, jogi-, és gazdasági életet. Ahogy a szociális organizmust tagolt egészként kell leírnunk, a szociális működési elveket is – szabadság, egyenlőség, testvériség – meg kell különböztetnünk, hogy a politikai gyakorlat differenciált, funkcionális elemeivé válhassanak. Összehasonlítható szemléletességgel írja le,hogy bár az emberi organizmusban harmónikus egység jelenik meg, mégis mint funkcionális rendszer, tagoltan írható le. Az idegi-értelmi rendszert, a ritmikus cirkulációs rendszert és az anyagcsererendszert ezáltal a gondolkodás, érzés, akarat lelki energiáinak fizikai alapjaként ragadja meg.
    Elemi gazdasági erőnek (gazdasági erő 1) nevezi Beuys – csatlakozva Rudolf Steinerhez – az emberi képességeket. Ezt a művészet=tőke fogalmába rendezi. Így akarja világossá tenni, hogy a használatos tőkefogalommal – amely anyagi tartalommal bír – nem lehet a valóságot leírni, s hogy e mai tőkefogalom korlátlan uralma a jelenlegi krtitikus helyzet egyik okozója.
    A gazdasági élet központi elemei a munkahelyek, vagyis azok a helyek, ahol az emberek világszerte munkamegosztásban együtt dolgoznak. A munka során egyfelől az emberi képességek, másfelől a természet anyagai és ereje találkoznak. A munka által teremtődnek meg az emberi szükségleteket fedező javak. (Gazdasági érték 2)
    A gazdasági folyamatban is különös jelentőséggel bírnak a cirkuláris folyamatok A fogyasztás és termelés poláris elemei közt zajlik az a gazdasági körforgás, amelynek az emberek számos módon részesei. (Hitelt folyósítanak, bevételt jegyeznek, képességeket vetnek be, javakat produkálnak, árut vesznek és eladnak, végül a hitelt visszafizetik.) Az áruk és javak előállításának keringését a pénz körforgása kíséri, irányítja és tartja egyensúlyban. A szív funkcióját betöltő központi szerv ebben a cserélő és cirkuláló folyamatban a központi bank. A pénz fogalmát, a pénzmozgást és a bankgazdaságot a modern ipari társadalomban betöltött központi szerepe miatt Beuys újra és újra tárgyalja munkáiban.
    A „Mézpumpa a munkahelyen” projekt kollektívájának saját tere, saját helye van. Ez kommunikációs és közvetítő orgánum, kapcsolatot teremt a külvilággal (légzés, tüdőfunkció). Nyitott a külvilág benyomásaira., egyszerre adó és befogadó. A munkahely kapcsolatban van a szoborral, összeköttetésben van a cirkuláló folyamattal és emellett a gépteremmel is van közvetlen kapcsolata.
A FIU/A3W (Harmadik Út Akció) kollektívája is munkamegosztásban dolgozik. A keringésben nem vér van, ami „eszenciális nedűként” csak a dolog emberi aspektusát helyezné előtérbe. Beuys a mézt használja anyagként, médiumként, keringő elemként. Ezzel munkájának egy régi hagyományához kapcsolódik. A méhek, méhkirálynők, viasz és méz témáját sokféle módon feldolgozta és különféle összefüggésekben mutatta be.Beuys mindenekelőtt a melegkaraktert, a napkaraktert hangsúlyozza, amikor méhekkel és anyagaikkal dolgozik. A meleg a méhek lételeme, és az égés, valamint a táplálkozási folyamatok kapcsolódnak a viaszhoz és a mézhez.

„…hogy fentről lefelé folyik. És a fent a méh számára a kaptárt jelenti. Még leginkább egy régi méhkas fejezi ki azt, ami az embernél a fej. Aztán kizúdul, szétárad a környezetében, de onnan is hoz valamit magával.” (Joseph Beuys a B.Blumevel és H.G. Pragerrel folytatott beszélgetésében, nyomtatásban lásd: Katalógus 1. kötet, 1977/6-os dokumentumok)
    Beuys már 1965-ben mézzel és aranyfüsttel bekent fejjel képet magyarázott egy döglött nyúlnak.
A méhekkel való összefüggésben arra utal, hogy a méz a teljes méhorganizmus összmunkájának eredménye. A méh itt az emberi munka jelképe. A mézpumpa és keringőrendszer mellett találkozunk egy olyan másik, külön géprendszerrel, melyben a szimmetrián, kétoldalúságon és erőn van a fő hangsúly. A zsírral tetemes, magas égési értékű statikai potenciál raktározódik. Láthatóan nagy erővel folyik a munka, még ha ez az erő fékezettnek és kontrolláltnak tűnik is. A réztengely mozog (dolgozik) a zsírtömbben, két párhuzamosan kapcsolt elktromos motorral meghajtva. A kémiai reakció során rézszulfát keletkezik.Bár ez a második rendszer egyértelműen elkülönül a pumparendszertől, mégis felismerhető kapcsolatban van vele.Mindkettő az elektromos hálóra csatlakozik, melyből energiájuk ered.Beuys itt az anyagcsere- és végtagrendszerre utal, energetikai ellátófunkcióik pedig az emberi akaratot fejezik ki.
 

    A munkahely

    A „Mézpumpa a munkahelyen” projekt a megfigyelőtől – a szó átfogó értelmében – aktivitást követel. A mézpumpa magától értetődően szobornak fogható fel, de ily módon az értelmezése nem lehet teljes. A szoborszerű rész soha nem tárul egészében a néző elé. Lépcsőzni kell, folyosókat bejárni, ajtókon átlépni, hogy azt mondhassuk, láttuk az egészet. Önmagában a megtekintés és bejárás csak összefüggéstelen egyedi benyomások elegyét közvetítik. Az összefüggésért meg kell dolgozni. A mozgási és tájékozódási érzéknek további információkat kell felszínre hozniuk, hogy az egyes elemek összbenyomást alkossanak. Mégis csak egy töredék marad meg az ember tudatában, mert a mézpumpa-szobor nemcsak térben, hanem időben is működik, amely a száznapos időtartam végpontjában teljesedik be és ezalatt létezése fizikális változásokon megy keresztül. Az első nap benyomása egész más, mint az utolsóé. Ez leginkább a zsírban működő gépen utolérhető. A réztengely oxidálódik, a zsír részben megolvad, megkötött vizet ad ki, összemegy, elszíneződik, elveszíti eredeti formáját, stb.
    De Beuys nem hiába adta művének a „Mézpumpa a munkahelyen” címet. A gépterem-mel szomszédos munkahelyre utal vele, amely egyúttal minden olyan munkahelynek felfogható térre érvényes, ahol emberek együtt dolgoznak. Ezáltal a projekt egy második, fontos elemét hangsúlyozza, amely azt a munkát takarja, amit Beuys számos résztvevővel együtt több mint száz napon át végzett. Egy folyamatos konferenciáról van szó, szellemi vitáról, gondolatokért és fogalmakért való küzdelemről, amelybe a documenta látogatói is be vannak vonva, és amely a résztvevőktől szellemi aktivitást követel.

az első sorban ülnek (balról jobbra): Joseph Beuys, Peter Schata, ill. a gyermekét
tartó anyuka mellett, Caroline Tisdall, és Shelley Sacks (foto: Halas István)

a kiállított fényképek jegyzéke:

1    22/4   Fridericianum, FIU-terem, a documenta 6 nyitónapja - (balra ülve) Karl Fastabend, Joseph Beuys, (mögöttük ülnek balról jobbra) Dr. Gottfried Büttner, Wilfried Heidt, Volker Harlan, Prof. Dr. Ernst Seiffert

1a    22/5   4   Fridericianum, FIU-terem, a documenta 6 nyitónapja - (balra ülve) Karl Fastabend, Joseph Beuys, (mögöttük ülnek balról jobbra) Dr. Gottfried Büttner, Wilfried Heidt, Volker Harlan, Prof. Dr. Ernst Seiffert

1b    22/28   a documenta 6 megnyitója - állnak: Wolf Vostell és Joseph Beuys

2   23/8 a documenta 6 megnyitója - (balról) Arnold Bode, Manfred Schneckenburger, Klaus Honnef, Dr. Hans Eichel (Kassel főpolgármestere)

3    24/28   Fridericianum, FIU-terem a 6-os számúdokumentum megnyitója - Caroline Tisdall

4    28   Fridericianum, FIU-terem

5    24/33    Friedericianum, lépcsőház - Bepillantás a gépterembe, be-és kivezető csővel való összeköttetés a FIU-terem és a mézkeringés között

6    25/9   Friedericianum, lépcsőház - Bepillantás a gépterembe, két elekromos motor a közéjük feszített rézhengerrel, amely „zsírban dolgozik”, jobbra a mézpumpa a felszálló csővel, mellette a gyűjtőtartály a leszálló csővel

6a    28/29   Friedericianum, lépcsőház - Bepillantás a gépterembe, a helyzet két héttel a megnyitó után: Két elektromos motor a közéjük feszített feszített rézhengerrel, amely „zsírban dolgozik”, jobbra a mézpumpa a felszálló csővel, mellette a gyűjtőtartály a leszálló csővel, be-és kivezető csöveken keresztül áramlik a méz a munkkahelyre

7    25/26   Friedericianum, lépcsőház, balra a gépteremre nyíló mellvéd, a documenta 6 nyitónapján
- Wilfried Heidt vendégekkel beszélget

8    26/6   Fridericianum, bejárat a FIU-terembe (a munkahelyre) - Különböző rendezvényeket hirdetnek ki

8a    24/29   Fridericianum, bejárat a FIU-terembe (a munkahelyre) - Különböző rendezvényeket hirdetnek ki

9    27/17   Friedericianum, lépcsőház - 2. emelet A mézkeringés felszálló és leszálló csöve

9a    25/10   Friedericianum, lépcsőház - 2. emelet A mézkeringés felszálló és leszálló csöve, elágazás

9b    27/14   Friedericianum, lépcsőház - 2. emelet A mézkeringés felszálló és leszálló csöve, elágazás

9c    27/14   10   Friedericianum, lépcsőház - 2. emelet A mézkeringés felszálló és leszálló csöve, elágazás

9d    34/17a   10   Friedericianum, lépcsőház - Az üvegtető, a felszállócső kanyarulata

10   28/1   10   Friedericianum, lépcsőház - Bepillantás a gépterembe, bekötött felszállócsővel, balra a leszálló cső

11    28/10   10   Friedericianum, lépcsőház - Elekromos kábel a gépterem padlóján, balra margarin, a földön szétfolyt zsír és víz

12    28/11   10   Friedericianum, lépcsőház - 3 korsó a gépterem sarkában

13    29/25a   a Friedericianum előtti Friedrich tér 1977. július 11-én - Ewald Rumpf professzor az „Esztétika mint politikai feladat”című utcaszínházon

13a    29/6a   a Friedericianum előtti Friedrich tér 1977. július 11-én - Ewald Rumpf professzor az „Esztétika mint politikai feladat”című utcaszínházon

13b    29/16a  6a   a Friedericianum előtti Friedrich tér 1977. július 11-én - Ewald Rumpf prof. és közönsége: Esztétika mint politikai feladat”című utcaszínház

14    30/2    10   Friedericianum, lépcsőház - Betekintés a 2. emeletről a gépházba

15    030/22 1977.07.15., a Friedricianum előtti Friedrich tér - Dr. Freimut Duve és Joseph Beuys

16    30/26   . a Friedricianum előtti Friedrich tér - Dr. Freimut Duve „Technikai technológia és technikai médiumok – televízióhíradás és antinukleáris demonstráció”

17    31/35   . a Friedricianum , FIU-terem, V. Achbergi éves kongresszus - Joseph Beuys, Milan Horacek vitája a Charta 77-ről

18    32/3  . a Friedricianum , FIU-terem, V. Achbergi éves kongresszus - Michail Agursky

19    32/14   . a Friedricianum , FIU-terem, V. Achbergi éves kongresszus - Joseph Beuys, Michail Agursky és felesége beszélgetnek

20    32/22   ., a Friedricianum előtti Friedrich tér - Dr. Eugen Löbl professzor

20a    32/31    . a Friedricianum előtti Friedrich tér - Dr. Eugen Löbl professzor

21    32/31   1977.08.01. A Gerhard Hauptmann Iskola tornacsarnoka, V. Achbergi éves kongresszus - Dr. Rudi Dutschke előadása

22    33/4   . A Gerhard Hauptmann Iskola tornacsarnoka, V. Achbergi éves kongresszus
Dr. Rudi Dutschke „Az emberi jogok követelése a kelet-nyugati konfliktus kapcsán” című
Előadásán (bal oldal, második sor) Dr. Rhea Thönges-Stringaris, Dr. Manfred Siebker,
(Jobb oldal, első sor) Robert McDowell, Joseph Beuys, Karl Fastabend, Dr. Jaques Ott Greze

23.    34/26   a Friedricianum előtti Friedrich tér - Betekintés a gépterembe, a visszaáramló méz gyűjtőtartálya, csatlakozás a mézpumpára

24    35/2   . a Friedricianum előtti Friedrich tér - Dr. Rhea Thönges-Stringaris

25 35/6. a Friedricianum előtti Friedrich tér - Joseph Beuys a hallgatókkal való vitában

25a    35/19   1977. 07.05. .a Friedricianum előtti Friedrich tér - Joseph Beuys a hallgatókkal való vitában

26 36/6. a Friedricianum , FIU-terem, V. Achbergi éves kongresszus,  „Vita az emberi jogokról”, 1977.augusztus 7-július 30-ig - Milan Horacek, a Listy-Blätter kiadója tart előadást

27    36/7   . a Friedricianum , FIU-terem, V. Achbergi éves kongresszus - Milan Horacek, a Charta 77-ről tartott előadáson

28 . a Friedricianum előtti Friedrich tér - Dr. Rhea Thönges-Stringaris, Joseph Beuys, Robert McDowell

29 36/14  1977.08.06. a Gerhard Hauptmann Iskola tornacsarnoka, V. Achbergi éves kongresszus
- Joseph Beuys „Belépés egy élőlénybe” címmel tart előadást (közreműködik Dr. Merete Mattern)

30 37/16   1977.08.06. A Gerhard Hauptmann Iskola tornacsarnoka, V. Achbergi éves kongresszus - Joseph Beuys „Belépés egy élőlénybe” címmel tart előadást (közreműködik Johannes Stüttgen, a lépcsőn Ute Klophaus)