Local time
Christoph
Rauch
Az Index decemberi számának előkészítéseként
egy sor művészt és művészettörténészt kerestem meg e-mailben. Olyan személyeknek
írtam, akiket munkám, illetve a >projektgruppe<
programjai során ismertem meg, és akik foglalkozásukkal összefüggésben
töltöttek valamennyi időt Budapesten. Minden különösebb tartalmi megszorítás
nélkül arra kértem őket, hogy benyomásaik és tapasztalataik alapján fogalmazzanak
meg egy ’választ’ vagy egy ’kérdést’. Elképzelésem az volt, hogy a résztvevők
személyes élményeinek rögzítéséből és gondolataiból egy külső, időhöz kötött
kép alakul ki, egy olyan áttetsző kép, amely a látogató sajátos érdeklődését
a város részének mutatja.
Zur Vorbereitung der Dezember-Ausgabe
erhielten eine Reihe von Künstler/innen und Kulturwissenschaftler/innen
eine Email von mir. Ich habe Personen angeschrieben, die ich über meine
Arbeit und über die Aktivitäten der >projektgruppe<
kennen lernte und die sich im Zusammenhang mit ihrer beruflichen Tätigkeit
in Budapest aufgehalten hatten. Ich habe sie gebeten, aus ihren Eindrücken
und Erfahrungen heraus eine 'Antwort' oder eine 'Frage' zu formulieren,
ohne weitere inhaltliche Einschränkungen. Meine Idee war, über die persönlichen
Schilderungen und Gedanken der Beteiligten einen zeitabhängigen Blick von
außen zusammenzutragen, einen durchlässigen Blick, der die spezifischen
Interessen der Besucher als Bestandteile der Stadt ansieht.
A budapesti mozgólépcsők a leggyorsabbak a világon – vajon boldogabbá teszi-e ez az embereket? (Bennünket mindenképp.)
Budapests Rolltreppen sind die schnellsten der Welt - macht es die Menschen glücklicher? (Uns auf jeden Fall.)
(Ole Frahm / Torsten Michaelsen, Hamburg)
*
A jegyellenőrnek a budapesti metrón: Miért
én? Útlevél, útlevél, pénz, pénz. Annyiszor, és újra és újra. Megpróbáltam
a megfelelő jegyet megvenni. Igazán, igazán megpróbáltam. De lehet, hogy
az idegen ország rendszere túlságosan idegen volt számomra. Te mindig azt
mondtad, hogy nem. Útlevél, útlevél, pénz, pénz. Tényleg elkezdtem félni
a metrótól. Lehet, hogy ezért. Sérülékeny vagyok.
Nem felejtem el a kék szemfestékedet.
For the ticket inspector in the Budapest
underground: Why me? Passport, passport, money, money. So many times, over
and over again. I tried to buy the right ticket. I really really did. But
maybe the system in the foreign country was too foreign to me. You always
said no. Passport, passport, money, money. I really started to fear the
underground. Maybe that’s why. I get scared easily.
I will never forget your blue eye shadow.
(Anu Lehtonen, Helsinki)
*
Azért jöttél ide, hogy megismerd az itteni kultúrát, vagy azért, mert ki akarsz törni egy kicsit a sajátodból?
Did you travel here to get to know the culture or to get a break from your own culture?
*
Ha fontolóra vesszük, hogy hosszabb ideig éljünk Budapesten, hamar felmerül a kérdés, hogyan élhetnénk meg mint művészek.
Wenn man sich vorstellt, länger in Budapest zu wohnen, stellt sich schnell die Frage, wie man als Künstler überleben soll.
(Henrik Mayer / Martin Keil, Dresden)
*
Az előbb, mosogatás közben eszembe jutott egy konkrét kérdés: tulajdonképpen miért is van Budapesten olyan sok színház – szinte az ember lépten-nyomon színházba botlik – és mióta van belőlük ilyen sok? S mindjárt a következő kérdés: miből tartja fenn magát ez a sok színház – közpénzekből? – és állandó társulatuk van? Olyan színészekkel, akik rendszeres fizetést kapnak? Budapest ezek szerint a színészek és színésznők valóságos paradicsoma – tényleg így van ez?
Vorhin beim Abwasch kam mir eine ganz konkrete Frage: Warum gibt es in Budapest eigentlich so viele Theater - alle Nase lang begegnet man einem Szinház - und seit wann gibt es denn so viele? Daran knüpft sich gleich meine nächste Frage: Wie finanzieren diese vielen Theater sich eigentlich alle - mit öffentlichen Geldern? - und haben sie feste Ensembles? Mit Schauspieler/innen, die ein regelmäßiges Einkommen haben? Budapest müsste dann ja ein richtiges Eldorado für Schauspieler und Schauspielerinnen sein - ist das so?
(Gotlind Birkle, Hamburg)
*
Miért olyan sok budapesti ház, mint a durva szikla képmása?
Warum sind so viele Häuser in Budapest Abbilder von rohem Fels?
*
Mély nyomokat hagyott bennem néhány évvel ezelőtti budapesti tartózkodásom alatt a Fészek Klub, a megőrzött belső berendezése és az étterem pontatlan étlapja. Azon töprengek: vajon ott még mindig szolgálnak fel békacombot?
Der Künstlerclub Fészek, seine konservierte Inneneinrichtung und die unkorrekte Speisekarte des Clubrestaurants haben mich bei meinem Aufenthalt in Budapest vor einigen Jahren sehr beeindruckt. Ich frage mich, ob dort immer noch Froschschenkel serviert werden?
*
Azt hiszem, minden Magyarországra látogatót érdekelne a válasz, ha elkezdene kérdezősködni: "Mit ír elő a magyar Büntető Törvénykönyv 269/B. §-a?"
I think every visitor to Hungary would be interested in the answer if they asked around: "What does the Hungarian Criminal Code 269/B stipulate?"
(Will Potter, London)
*
Mit keres Budapest, egy ilyen európai város egy ilyen provinciális országban? Egy olyan országban, melyben a provinciális vidék az Ural és a táltosok felé fordul? Amely provinciális vidék legszívesebben az egész 20. századot visszagöngyölné és valahol a szkíták és a Szent Korona között kutatja a csillogó mítoszokat? Kik e provinciális vidék zászlólengetői, akik ezen élénk szellemiségű, felvilágosult metropolisz utcáin tüntetnek, közben a Trianon utáni igazságtételről álmodoznak, s talpig „Vér és Becsület“-ben masíroznak? Talán újabb halál ügynökei?
Was hat diese so europäische Stadt Budapest in einem so provinziellen Land zu suchen? In einem Land, in dem die Provinz rückwärts in Richtung Ural und Schamanentum schaut? Einer Provinz, die das ganze 20. Jahrhundert rück-abwickeln will und nach glänzenden Urmythen zwischen Skythen und Heiliger Krone sucht? Einer Provinz, deren Fahnenschwenker durch die Straßen einer geistig lebendigen, aufgeklärten, europäischen Metropole ziehen, dabei von einer nach-trianonischen Gerechtigkeit träumen, in Blut und Boden wühlen und vielleicht am Ende doch nur wieder den Tod heraufbeschwören?
(Magdalena Marsovszky, München)
*
Mindig azt kérdezem az útikalauzoktól: milyen utak vezetnek a relikviákhoz? Ennek megfelelően Budapesten a következő útmutatást követtem: „Innen már nincs messze a Szent István Bazilika. Ha eljut oda, nem mulassza el megtekinteni a relikviát, első királyunk bebalzsamozott kezét, amelyet a Szent Jobb kápolnájában őriznek.“
Meine Frage an jeden Reiseführer lautet: Wo geht's hier zu den Reliquien? So bin ich in Budapest dem Hinweis gefolgt: "Von hier aus ist die Stephans-Basilika nicht mehr weit. Dort angekommen, sollten Sie nicht versäumen, die Reliquie, bestehend aus der einbalsamierten Hand unseres ersten Königs zu begutachten, die in der Kapelle der Heiligen Rechten aufbewahrt wird."
(Dorothee Böhm, Hamburg)
*
Van kedved meglátogatni Budapestet felfújható tank jelmezzel az autódon minden év November 4-én?
Do you want to visit Budapest with an inflatable-tank-camouflage on your car, every year on the 4th of November?
*
Válasz budapesti unokatestvéremnek: Azt kérdezed, egy demokráciában hogyan is hazudhat megválasztása érdekében egy hatalomért versengő párt, s hogyan is folytathatja a kormányzást, miután megválasztását követően lelepleződött. Azt kérdezed, hogyan is teheti meg a rendőrség, hogy brutális fellépéssel reagál egy tiltakozó megmozdulásra, és megússza a dolgot. Azt válaszolhatom a kérdéseidre, hogy a politikai pártok választásokon nyerni akaró vezetői mindig is hazudtak. Idézhetnék neked néhány döbbenetes mai példát Kanadából. Az a lényeg, nem kell lemondatni a kormányt azért, mert hazudott. De jó esély van arra, hogy a következő alkalommal a választók kiszavazzák a hivatalából. A működő demokráciákban, így Kanadában is előfordul, hogy túlreagálnak valamit, sőt brutálisan lépnek föl a rendőrök. Az a lényeg, hogy a polgárok szabadon igyekezhetnek kideríteni a nem megfelelő reagálás vagy az erőszakos fellépés felelőseit, egészen addig, míg igazság nem tétetik, és/vagy míg a rendőrség nem változtat a gyakorlatán. Ezekre Kanadában is történt példa az elmúlt évtizedben a G-7-es csúcs és más értekezletek alkalmával Vancouverben és Québecben. A demokráciának velejárója a nyilvános tiltakozás, sőt olykor a nyilvános erőszak, de remélhetőleg nem az a kormány megdöntése az utcai tiltakozások eszközével. Szabad és méltányos választásoknak kell a kormányok sorsáról határozniuk. A demokrácia érettségének a mércéje, hogy miképp reagál az effajta kihívásokra.
Answer to my cousin in Budapest: You ask me how it is that in a democracy a party vying for power can lie in order to get elected, and once elected and exposed, how it can continue to govern? You ask me how it is that the police can respond to a protest with brutality and get away with it? My answer is that leaders of political parties trying to get elected lie all the time. There are several stunning and recent examples in Canada. The point is a government should not be deposed because it lied. But there is a good chance that it will be voted out of office the next time around. Over-response on the part of police, indeed police brutality, is an occurrence in functioning democracies, Canada included. The point is that the citizenry are free to pursue those responsible for the undue response or violence, and to pursue them vigorously, until justice is done, and/or response policies on the part of the police are altered. This has also happened in Canada, for example in response to protests at G-7 and other conferences in Vancouver and Quebec City over the past decade. Democracy entails public protest, sometimes public violence, but hopefully never the bringing down of a government through street protests. It is elections (free and fair), that should determine the fate of governments. The measure of the maturity of a democracy is how it responds to challenges such as these.
(Oliver Botar, Winnipeg)
*
Milyen lesz Budapest 50 év múlva?
What will Budapest be like in 50 years?
(Liesbeth Bik / Jos van der Pol, Rotterdam)
*
Hogy fogja a magyar kulturális élet a globalizacióval és az EU csatlakozással jaró változásokat lereagálni? Megtörtenhet, hogy ellentmondás nélkül mindent átvesz? Képes lesz-e egyéni értékeiből, ha csak részlegesen is valamit megőrizni, ha igen, akkor mi lenne az? Fel van készülve a magyar műveszet és a kortárs műveszek a nemzetközi műveszeti “ideológia” befogadására? Ha igen mi lenne az ezzel kapcsolatos mondanivalójuk?
Wie wird die ungarische Kulturszene auf ihre neue EU-Zugehörigkeit, auf die Globalisierung, reagieren? Wird sie alles ohne Widerstand übernehmen? Oder wird sie im Stande sein, die eigenen Werte – wenn auch nur teilweise – zu erhalten? Wenn ja, welche davon? Sind die zeitgenössische ungarische Kunst und ihre Künstler auf die heutige internationale "Kunstideologie" vorbereitet? Wenn ja, haben sie etwas dazu zu sagen? Und was?
(Waldemar Mattis Teutsch, Braşov)
*
Milyen művészetet választottam volna, ha Budapesten élnék? Milyen lányra találtam volna? Hogyan nézne ki a piszkos lakásom? Melyik anyagot választottam volna a művészetemhez? Hova vágyakoznék? Milyen nyomás nehezedne nyomasztóan rám? Jó barátok - vad élet. Ha most megváltoztatnám az életemet, Berlinbe is költözhetnék.
If I lived in Budapest, which art would I have made? Which girl would I have found? How would my dirty flat look like? Out of which material could I have developed my art? Where would I be longing for? Under which pressure would I suffer? Good friends - wild life. If I changed my life right now, I also could move to Berlin.
*
De egy csalódás is ért bennünket, amelyet ne hagyjunk említés nélkül. Bárkin is múlott, nem intéződött el, hogy családoknál szálljunk meg. Így aztán a szocialista korszakból származó egyetemista kollégium vendégszeretetét élvezhettük. Négyen egy szobában a 13. emeleten, férfiak és nők külön. És esténként nem András vagy Katarina szüleivel ültük körül az asztalt. Léteztek-e egyáltalán lakóközösségek itt a Budapesten, kérdeztük magunktól, vagy ismeretlen jelenségnek számítottak?
Geblieben aber ist auch eine Enttäuschung, die nicht unerwähnt bleiben sollte: Wer immer es verursacht hatte, die Buchung in der Gastfamilie wurde aufgehoben. Und wir kamen in den Genuss eines suburbanen Studentenwohnheims aus der sozialistischen Ära. Zu viert in einem Zimmer, getrennt nach Weiblein und Männlein im 13. Stockwerk. Und es saßen uns abends nicht mehr die Eltern von Andras oder Katarina gegenüber. Gab es überhaupt Wohngemeinschaften in diesem Budapest, fragten wir uns, oder gab es die nicht?
(Sigrid Melchior, Berlin)
*
Honnan kapok egy rendes ételt hús nélkül? Magyarországon ez még mindig egy valódi kihívást jelent, még ha időközben meg is jelent már néhány vegetáriánus étterem. A hagyományos konyha föleg húson alapul.
Wo bekomme ich eine ordentliche vegetarische Mahlzeit her? In Ungarn stellt das immer noch eine echte Herausforderung dar, auch wenn mittlerweile einige vegetarische Restaurants aufgemacht haben. Die traditionelle Küche ist unglaublich fleischlastig.
(Chris Köver, Hamburg)
*
Milyen ízt érez a szájában, ha nyelvével a politikai értelemben vett Budapestre irányuló kérdést ízlelgeti? Budapest nem a politikai cukorbetegeknek való! Az évtizedek óta a gammapoliszba karamellizálódott OMEGA újfent alászáll a Kisstadionban, ahonnan újra meghódítja majd a Paradicsomot. Éljen a nemzeti édesítőszer! Takarítsátok ki a Hősök terét a polgári cukorsüvegek számára. A keserűség napjai meg vannak számlálva.
Wenn Sie sich die Frage nach dem politischen Budapest auf der Zunge zergehen lassen, was schmecken Sie? Budapest is nix für politische Diabetiker! OMEGA, jahrzehntelang in Gammapolis karamellisiert, werden erneut im Kisstadion niedergehen, von wo aus sie Eden rückerobern werden. Hoch lebe der nationale Süßstoff! Räumt den Heldenplatz frei für die bürgerlichen Zuckerhüte. Die Tage der Bitternis sind gezählt.
(Christoph Tannert, Berlin)
*
Budapesten a kezdetektől fogva az a fesztelen, vidám lelkesültség villanyozott fel, amely minden lehetséges régi és mai stílust minden további nélkül vegyít egymással. Nemigen akad, ami szent volna, ahol a purizmus érvényesülne, minden lehetséges. A tranzitország történelméből fakadó következmény volna ez – s mi köze ehhez a magyar nemzeti eledelnek, a gulyásnak?
Was mich von Beginn an in Budapest fasziniert hat: die unverkrampfte, fröhliche Begeisterung, mit der alle möglichen Stile, vergangene wie gegenwärtige, durcheinander gemischt werden. Wenig ist heilig, nichts ist puristisch, alles ist möglich. Ist das die Konsequenz aus der Geschichte eines Transit-Landes - und was hat das ungarische Nationalgericht Gulasch damit zu tun?
(Christian Vogel, Hannover / Nürnberg)
*
„Mi is szól amellett, hogy a szabad Hanzaváros, Hamburg kulturális cserekapcsolatokat ápoljon Budapesttel? Ezt a kérdést újra meg újra fel kell tennünk, ha azzal szembesülünk, látjuk, mikre helyezi a hangsúlyt a hamburgi politika (Kína, a Keleti tenger vidéke, partnervárosok).“
„Was spricht aus der Sicht der Freien und Hansestadt Hamburg für den Kulturaustausch mit Budapest?“ Diese Frage müssen wir uns, angesichts der Schwerpunkte, die die Hamburger Politik setzt (China, Ostseeraum, Partnerstädte), ja immer wieder von Neuem stellen.”
(Antje Mittelberg, Hamburg)
*
... létezett egy csodálatos hely a vasúti hídtól (vagy az autópálya hídjától) délre, ha jól emlékszem ott, ahová tulajdonképpen az 1995-ös világkiállítást tervezték. Nehéz odatalálni, a Duna egyik ágánál fekszik kis rozsdás hajógyárak között. A kerti vendéglőben sárgán és zöldesen áttetsző poliészter tető alatt üldögéltünk vörösre festett faszékeken. Eszter kalauzolt el oda 1994 nyarán. Gyakran mentünk oda ebédelni, s mindig ott voltak ők is, a filmesek a Filmművészeti Főiskoláról. Mintha valami összeesküvés részesei lettünk volna, akik mindig ott találkoznak. Már elfelejtettem a hely nevét, s bizonyára hiába is keresném?...
...es gab diesen wunderbaren Ort südlich der Eisenbahnbrücke (oder Autobahnbrücke?), wenn ich mich richtig erinnere dort, wo eigentlich für 1995 die Weltausstellung geplant war. Schwer zu finden, an einem Donauarm mit kleinen verrosteten Schiffswerften - ein Gartenlokal, unter gelblich und grünlich durchscheinender Polyesterüberdachung saß man dort auf roten Holzstühlchen. Eszter hatte mich dort hingeführt, im Sommer 1994. Wir saßen da oft zum Mittagessen und immer waren sie da, die Leute von der Akademie, die Filmleute. Es schien mir wie eine Verschwörung, sich dort zu begegnen. Ich weiß nicht mehr wie es dort hieß und würde sicherlich vergeblich heute danach suchen?...
*
Nem olyan régen itt sok fény volt. Fű, még télen is. Csendes terek, ahonnan az égre látni. Ha az ember elhagyta ezt a teret, a Horváth Mihály teret, az volt az érzése, hogy elhagyta a várost. Egy másik világ kezdődött ott, mint egy faluban. Az úton régi macskakő burkolat volt. Jobbra is, balra is foghíjtelkek, amiket mindenféle füvek leptek el, itt-ott elhagyott tárgyak, kutyájukat sétáltató emberek. Messzire el lehetett látni. Szabad tere volt itt a fantáziának. Nem voltak itt lakóházak, se betonút, se autók, se kamerák, se pedig őrök… Nem akarok többé visszatérni ebbe az utcába, szeretném sértetlenül megőrizni az emlékét. És tudom, hogy már sosem lesz olyan, mint volt.
Ici, il n'y a pas si longtemps, il y avait beaucoup de lumi?re. De l'herbe, m?me en hiver. Des espaces silencieux, ouverts vers le ciel. Apr?s cette place, la place Horváth Mihály, on avait l'impression de sortir de la ville: on entrait dans un autre monde, comme dans un village. Sur la route au sol, il y avait de vieux pavés. A droite et ? gauche, des terrains vagues couverts d'herbes en tout genre, avec ici et l? des objets abandonnés, des gens qui promenaient leur chien. La vue était dégagée. L'imagination pouvait se perdre dans ces grands espaces. Il n'y avait ni immeuble, ni route goudronnée, ni voiture, ni caméra, ni gardien... Je ne veux plus retourner dans cette rue; je veux en garder un souvenir intact. Et je sais que ce ne sera plus jamais comme avant.
*
Vajon emlékszik-e rám Budapest?
Erinnert sich Budapest an mich?
(Florian Hüttner, Hamburg / Bad Tölz)
*
Kérdések Halas Istvánhoz: - Mindig ilyen sötét van ott, ahol élsz? - Azt mondtad, megyünk ki a hegyekbe, el Budapestről, de az úton nem éreztem semmilyen emelkedőt. Mindig lekapcsolod a kocsidban a világítást vezetés közben? - Miért vonzódsz annyira a gondosan díszített, köríves lépcsőházakkal ellátott studiók iránt? - Hova tűntél, és hogyan ismerlek föl újra, ha én dohányzom, te pedig nem? - Zavarnak bizonyos ellentmondások. Például: a kamera-e a digitális, vagy a kép? és egy üveg vörösbor után megváltoztatod-e a válaszodat? Kettő után? Stb. - Legyél tisztességes velem! Ők csakugyan a bűbájos lányaid voltak, vagy pedig színésznők, akiknek azért vetted igénybe a szolgáltatásit, hogy összezavarj engem? Ennyi szépség, éveikig elrejtve a genetikai kódodban! Tudtál róla, hogy mindvégig megvolt benned, vagy te is meglepődtél?
Questions for Halas István: - Is it always so dark where you live? - You told me that we were heading into the mountains outside of Budapest, but I sensed no incline in the road. Do you always turn off the headlights of your car when you drive? - What is your attraction to workspaces with elaborate, twisting staircases? - Where did you disappear to, and how will I recognize you again if I am smoking but you are not? - I'm troubled by contradictions. For example: is it the camera that's digital or the image, and will your answer change after one bottle of red wine? After two bottles? Etc. - Be honest with me! Were those really your charming daughters, or were they actors whose services you purchased in order to confuse me? So much beauty hidden for years in your genetic code; did you know that it was there all along or were even you surprised?
*
Azok a művészek, akik a rendszerváltás előtti Magyarországon nem feleltek meg a művészeti normáknak és magánlakásokban rendeztek kiállításokat a műveikből, bizonyos fokig még ma is folyatják ezt a hagyományt. Nagyon mélyen megérintett, hogy ezeket a rendszerváltás előtti formákat idéző művészgalériákat, off-galériákat azok tartják életben, akikből időközben – részben nemzetközileg is – elismert művészek lettek. Mi köti össze az effajta off-galériákat a nyugati off-galériákkal? Hogyan folytatják tovább ezeket a hagyományokat az új tartományokban is? Miért nem tudok minderről semmit – leszámítva a Lipcsei Iskola eredetére vonatkozó ismereteimet – jóllehet magam is művész vagyok és művészgalériát üzemeltetek?
Künstler, die vor der Wende den Kunstnormen in Ungarn nicht entsprachen und in Wohnungen ausgestellt haben, setzen diese Tradition noch heute in Abständen fort. Dass diese Form der Vorwende-Produzentengalerien, Off-Galerien, von denselben Leuten aufrecht erhalten wird, die inzwischen – zum Teil international – anerkannt sind, hat mich sehr bewegt. Was verbindet diese Form der Off-Galerien mit den Off-Galerien des Westens? Wie werden solche Traditionen beispielsweise auch in den Neuen Bundesländern fortgeführt? Warum weiß ich – als Künstlerin und Betreiberin einer Produzentengalerie – überhaupt nichts darüber, außer über die Ursprünge der Leipziger Schule?
*
Ismeri-e véletlenül Szabó Lajost vagy netán esetleg még Kotányi Attilát is?
Kennen Sie zufällig Szabo Lajos oder vielleicht auch Attila Kotányi?
*
[pan] K. nem halott!
[pan] K. is not dead!
*
Noha személyesen találkoztunk vele 2001-es
budapesti látogatásunkkor a Magyar Képzőművészeti Egyetemen hivatalában,
az Intermédia Tanszéken, még mindig meg kell tudnunk, hogy St. Auby Tamás
ügynöknek tekinthető-e, mi az MI6-os titkosszolgálati jelentés, mi történt
a parkban lévő szoborral, hukk-hukk, meg kell tudnunk a részleteket...opus
dei, ezt a szerepet játssza-e, hány oldalon is áll? Elismeri-e ezeket a
dolgokat, tulajdonít-e értéket nekik, ápol-e még titokban viszonyt a Pollen
Station-el, igaz-e mindez...korábban megkérdeztük, és a 'hic' (sic) szó
magyarázatával kaptunk némi válaszmorzsát. Hiányzik a csoport szuperintendánsa,...kirugták-e,
ki rúgta ki? Mi nem. IPUT és NETRAF: ezek titkos szervezetek, amelyek a
nagyarányú gleccseráradások globális terveit készítik elő; mikor és hogyan
kerül sor rájuk...? Nem informálni alapértelmezés szerint annyi, mint tagadni
az intencionalitás ideológiáját. Vagy sem. Bármelyik. Locus in atrium astra.
Locus hic. Melyek végső soron e férfiú szándékai a dolgok átfogó rendjében?
Foglalkozik ő még evvel? Megbízol még benne?
Kérünk, tájékoztass bárkit, akinek van
bármi információja. Írj az alábbi címre: icols@va.com.au, c/o Dept of Revolutionary
Nostalgia (aka. Local Unit of Missing Links). NB: weblinket nem, csak hiteles
személyes információt fogadunk el.
Tamas St. Auby, although encountered
in person on a visit to Budapest in 2001 in his office at the Intermedia
Department of the Hungarian Fine Art University, we still need to know
whether this person is verifiable as an agent, what is the MI6 intelligence
report, what happened with the statue in the park, hic, toc, we need to
know the details...opus dei, is this a role he plays, how many sides is
he on? Does he recognise or apportion value to such things, does he still
liaise in secret with Pollen Station, is it all true...we have asked before
and received little by way of explanation of the word 'hic' (sic). The
Superintendent is missing from the department,...has he been dropped, and
by whom? Not by us. IPUT and NETRAF, are these undercover organisations
for a global master plan of iceflow proportions taking place...when? and
how? Not to inform is to negate the ideology of intentionality by default.
or not. either way. locus in atrium astra. locus hic. What are this man's
intentions, ultimately in the big scheme of things? Does he still care?
Do you trust him?
Please inform anyone who has any information.
Please write to icols@va.com.au, c/o Dept of Revolutionary Nostalgia (aka.
Local Unit of Missing Links). NB. Web links are not accepted, only genuine
personal information.
*
Jónéhány éve már, hogy utoljára voltam Budapesten, s kíváncsi lennék, vajon a PannoColor akvarellfestéket még mindig a csinos porcellántálkákban (vagy kerámiatálkákban) árusítják-e? Kósza hírek arról szólnak, hogy a többi céghez hasonlóan, már a PannoColor is műanyagtálkákat használ. Remélem, nincs így, de kénytelen vagyok megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy mégis így van. Ezek a tálkák valamifajta fétist jelentenek számomra, melyekhez mindenféle jelentések kapcsolódnak. Így aztán nem is vettem magamnak a bátorságot, hogy akár egyet is kidobjak közülük. De már látom: hitvány a világ, és porcelántálkák nincsenek többé! Vagy mégis remélhetek?
Es ist schon ein paar Jahre her, dass ich zuletzt in Budapest war, und ich frage mich, ob die Aquarellfarben von PannoColor immer noch in diesen hübschen kleinen Porzellannäpfchen (oder sind es Keramiknäpfchen?) abgepackt vertrieben werden. Gerüchteweise habe ich gehört, dass PannoColor jetzt auch Plastiknäpfchen nimmt, wie alle anderen Firmen auch. Ich hoffe, dass dem nicht so ist, und finde mich schon mal mit der Tatsache ab, dass es wohl doch so ist. Diese Näpfchen sind eine Art Fetisch von mir, mit allerlei Bedeutung behaftet, und ich habe mich bisher nicht getraut, auch nur ein leeres Farbnäpfchen wegzuwerfen. Aber ich seh's schon: Die Welt ist schlecht und es gibt keine Porzellannäpfchen mehr! Oder darf ich hoffen?
Local time 2.0
várnagy
tbb
Hónapról hónapra olvasgatva az index linkjeiben publikált szövegeket azt vettem észre, nekem e kontextusban ritkábban jöttek be a hosszabb, egybefüggő szövegek. Christoph Rauch decemberi számban publikált projektje annál inkább. Emlékeztetőül, Christoph külföldi kollegáinkat kérte, tegyenek föl kérdéseket az index linkjének olvasói számára budapesti munkatapasztalataikkal kapcsolatban, illetve válaszoljanak az itteni munkáik kapcsán felmerült kérdésekre. Többnyire rövid szövegek érkeztek, megannyi szempont, megfigyelés, észrevétel, melyekről érdemes elgondolkodnunk. Gondoltam, jó lenne e projektet folytatni, illetve kibővíteni, ezúttal az általam ismert külföldi kollegák észrevételeivel, bízva benne, így egy jó hagyományt teremthetünk.
*
Erőss Nikolett tette föl azt a kérdést, hogy az index/link nemzetközi, vagy inkább helyi közönséghez szól-e. Az erről való gondolkodáshoz egy fordítással járulunk hozzá a link 4, 2007 februári számában először magyarul megjelent beszélgetés részletével.
Von Nikolett Erőss kam die Frage, ob sich der index/link eher an ein lokales Publikum richtet oder an ein internationales. Als Überlegung dazu steuern wir eine Übersetzung bei. Es handelt sich um einen zunächst ungarisch erschienenen Gesprächsausschnitt aus dem link 4 vom Februar 2007. János Sugár: "Für mich ist es ein Zeichen für eine kritische [gesellschaftliche] Lage, wenn Künstler etwas auf die Beine stellen, das nicht ihre Sache wäre wie beispielsweise der index oder das IkOn oder das Hordozható Intelligenciafokozás Múzeuma. Man muss sich überlegen, warum das nicht diejenigen machen, deren Sache es eigentlich wäre. Was sind die Hindernisse, die psychischen Blockaden, die Skrupel, die das verunmöglichen? In all diesen Fällen geht es bei der eigentlichen Investition nicht um Geld. Und das Interessante ist, dass die Investition von Künstlern kommt. Die Nicht-Künstler, also diejenigen, die zum frame gehören, investieren jedoch nicht." Attila Menesi: "Meiner Meinung nach liegt das unter anderem daran, dass Künstler gewitzter sind als die Institutionen, und auch schneller. Jene Initiativen kamen dadurch zustande, dass wir sie einfach prompt realisiert haben. Es gibt eine gewisse Geschwindigkeit, die wir generieren. Und nach vielen Jahren [kontinuierlicher] Aktivität gibt es nun für den index eine besondere Energiequelle, über die wir bisher im Zusammenhang einer Krisen-Situation noch gar nicht gesprochen haben. Nach siebeneinhalb Jahren haben wir uns nun verändert und sind mit einer neuen Konzeption herausgekommen. Das macht deshalb Spaß, weil wir jetzt auch Meinungen äußern können. Nach hartem Geräteturnen, nach einer Art Dienstleistung, haben wir jetzt auch noch etwas anderes zu sagen. Nämlich, dass es möglich ist, aus dieser Situation heraus weiterzugehen."
Monika Wucher / Christoph Rauch, Hamburg
*
2003 januárjában és februárjában a Gazdasági
és Közlekedési Minisztériumban dolgoztam. Azt vizsgáltam, milyen lehetőségek
kínálkoznak olyan nyilvános művészeti projektek beindítására, amelyek alkalmasak
arra, hogy vitát gerjesszenek Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozási
folyamatáról. Noha voltak izgalmasnak ígérkező pillanatok, amikor a művészek
és a köztisztviselők mintha igyekeztek volna megérteni egymást, végül az
a benyomás alakult ki bennem, hogy a minisztérium kezdeményezése, melynek
célja, hogy a művészek provokáljanak vitát az EU-csatlakozás elkerülhetetlenségéről,
ellenállásba fog ütközni. Az volna a kérdésem, volt-e hatásuk a távozásom
után megvalósult projekteknek, azaz provokáltak-e vitát, s ha igen, jártak-e
azok tanulságokkal - foglalkozott-e a Minisztérium érdemben a felvetett
kérdésekkel, s tanult-e belőlük?
Jelenleg a "Lehetőségek kiáltványán" dolgozom,
melyben azt térképezem föl, milyen lehetőségek kínálkoznak a nyilvános
művészeti alkotások megnyilatkozására (a "nyilvános művészetet" itt a lehető
legtágabb értelemben értem: lehet az tárgy vagy esemény, csoportos alkotás
vagy egyetlen alkotó műve. A kiáltvány egy sor nyitott műhelyre támaszkodik,
gyakorló művészek, érdeklődők és aktív művészetpártolók részvételével,
és ezúton szeretném együttmunkálkodásra hívni mindazokat, akik részesei
a nyilvános művészetben végbemenő budapesti fejleményeknek (művészeket,
kurátorokat, aktív művészetpártolókat): mit gondoltok, milyen problémákkal
tornyosulnak a nyilvános művészet "eladása" előtt, illetve milyen lehetőségek
kínálkoznak a számára?
From January to February 2003 I worked at the Ministry of Transport and Economic Affairs in Budapest researching the possibilities of commissioning public art projects which could raise debate about Hungary's transition into the European Union. While there were exciting moments when artists and civil servants attempted to understand each other, I left with the impression that an invitation from the Ministry to artists to provoke debate over the inevitability of becoming part of the EU would not be easily accepted without contentions. I would like to ask if the projects that did take place after I left had an effect in provoking debate and what happened to these debates - did the Ministry engage in these issues and learn from them? I am currently working on a 'Manifesto of Possibilities' about commissioning public art (understood in its widest possible sense, from object to event, collaborative to artist-led). The Manifesto is based on a series of open workshops with practitioners, participants and commissioners and I would also like to invite those involved in processes of public art in Budapest (as artists, curators, commissioners) to contribute: what do you think are the problems and, or opportunities of 'contracting' public art today?
Sophie
Hope / B+B, London
http://www.welcomebb.org.uk/
*
2006 májusában töltöttem először 12 napot Budapesten (Ld. Balkon, 2006/7, 8). Osztrák filmes barátommal, Sebastian Brameshuberrel együtt nem győztünk csodálkozni: miért látunk annyi vonzó nőt, ahová csak megyünk? Mi az ördög folyik? Hol? Hogyan? Miért? Második kérdésem pedig az volna, a 2006 decemberében itt töltött néhány nap után: télen mindannyian hibernálódnak? Ez Budapest sajátossága? Istenemre remélem, ez a kérdés nem hangzik szexistának: csak esztétikai kérdésként/megállapításként vetem föl. Vagy valami optikai trükkel van dolgunk? Esetleg a magyar turistahivatal hologramjait láttuk a nyáron? Számomra a túlélésre törő emberi (s itt ezt inkább úgy értem: emberséges) akarat ereje a megdöbbentő. S itt elegendő Budapest/Magyarország hihetetlenül tragikus 20. századára gondolnunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia egykori ékkövének át kellett élnie a II. világháborút a nyilaskeresztesek uralmával (ez természetesen különösen a zsidók és cigányok számára jelentett tragédiát - magam apai ágon magyar zsidó családból származom), majd a sztálini szovjet rémuralmat, az 1956-os felkelés szörnyű tragédiáját, majd 1990-ben újra független és demokratikus ország lett. A budapestiek intelligenciája, az abszurd humor iránti egészséges érzéke (csak olyanokban bízom meg, akikben ez megvan) és jóakarata üt szíven engem - így látom én a helyzetet, akinek nyilvánvalóan korlátozottak az ismeretei. Az élet, az életet élni akaró ÉLET folytatódik. Többet szeretnék tudni arról, mi történik a budapesti művészetben. S márciusban, amikor (március 22-étől) önálló kiállításom lesz a Liget Galériában, megragadom a lehetőséget, hogy még többet megtudjak erről. S azon is eltöprenghetünk, milyen hatást fejt majd ki a következő tíz évben az EU-s főváros a művészet világára, annak struktúráira. S végül: akar-e venni tőlem valaki valamilyen művet, vagy kölcsönözni nekem mondjuk 10000 eurót? A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a művészt nemcsak a szerelem élteti, nemcsak fedél kell a feje fölé, nemcsak munkaeszközökre van szüksége, hanem ennie is kell. Már hallom is: "milyen kib...-tt fura!"
In May 2006 I spent my first 12 days
in Budapest (cf. Balkon Magazine, Issue, 2006/7, 8). Sebastian Brameshuber,
an Austrian filmmaker friend and I were wondering why on earth there seemed
to be so many attractive women everywhere one went? What on earth was going
on? Where? How? Why? A secondary question would then be, after my few days
there in December '06: Do they all hibernate in the winter? Is this a peculiarity
to Budapest? I hope to God this doesn't sound sexist; I am putting it forward
merely as a statement/
question of aesthetics. Or was is it
all some kind of optical trick? Perhaps a series of holograms set up by
the Hungarian tourist board? The amazing thing it seems to me is the human
(and I mean human, as in humane) will to survive. On this score, one thinks
of the incredibly tragic history of Budapest/Hungary in the 20th
Century. Going from being one of the cultural crowns of the Austro-Hungarian
Empire, to the 2nd W.W./Nazi's/Arrow Cross period, (esp. of course
for the Jews/Gypsies - having had Hungarian Jewish family on my father's
side), then Stalin/Soviet Mis-Rule, the awful tragedy of the 1956 uprising,
etc., up until, finally, renewed independence/democracy in 1990. What strikes
me, is the intelligence, healthily absurd sense of humour, (I only
trust people with the latter), and goodwill of the Budapesti's - this is
from my obviously limited knowledge. Life goes on, and by life, one means
LIFE. I Should like to more of what's happening in the Buda-pest artworld?
And will take the opportunity in March, while hanging/making a solo show
at Liget Galeria (opens 22nd March), to find out more. Also, one wonders,
what effects the influx of capital from the EU over the next ten years
will make to the artworld and its structures etc.? And finally: Does anyone
want to buy some art, or lend me say, 10 thousand euros? - as contrary
to popular belief, artists not only need love, a roof over their heads,
materials, equipment - they also need to eat. How strange f...ing strange
I hear you say!
Paul
Sakoilsky, London
http://paulsakoilsky.omweb.org
*
Miért épp a FLUXUS gyakorolt oly nagy hatást a magyarországi művészetre (nagyobbat, mint bármely 20. századi nyugati művészeti áramlat - hiszen még a magyar pop art is inkább fluxus, mint pop!)?
How come, that FLUXUS has had such a strong influence on hungarian art (more than any other western art-movement of the 20th century, as it seems to me - even hungarian pop art is more fluxus than pop)?
*
A társadalmi elégedetlenség most, a szovjet kísérlet kudarcát követően semmiféle, a világot átformáló vagy új világot vázoló tervvel nem tud előhozakodni. Németorszgában és Svájcban a művészetüzem domesztikálja a máskéntgondolkodásban rejlő lehetőségeket. Ha Christoph Schlingensief Berlinben a dühös embert alakítja, a közönség a combját csapkodja a gyönyörtől. Másnap azonban a legtöbben újra az anyagi gazdagság előteremtésének szentelik magukat. Nyugaton tehát elsősorban a szórakoztatásnak és az anyagi érték növelésének a szolgálatában áll a képzőművészet. Budapesten örvendetes módon még léteznek a művészek által működtetett galériák és még a rendszerváltás előtt másként gondolkodó művészek által alapított off-terek: mi a feladatuk a mai Magyarországon?
Nach dem Scheitern des sowjetischen Experimentes hat die gesellschaftliche Empörung momentan keinen Weltentwurf mehr vorzuweisen. In Deutschland und der Schweiz werden die Potentiale der Dissidenz durch den Kunstbetrieb domestiziert. Wenn Christoph Schlingensief in Berlin den zornigen Mann mimt, schlägt sich das Publikum auf die Schenkel vor Vergnügen. Am nächsten Tag widmen sich die meisten wieder dem Prozess der Reichtumsschöpfung. Bildende Kunst dient im Westen also vorwiegend der Zerstreuung oder Wertvermehrung. In Budapest existieren erfreulicherweise noch Produzentengalerien und Off-Räume, die bereits vor der Wende von dissidenten Künstlern gegründet wurden. Worin besteht im heutigen Ungarn ihre Aufgabe?
*
1989-ben, a fényképészet születésének 150. évfordulóján, az utcai demonstrációk idején Josef Sudeknek volt egy nagy kiállítása a Műcsarnokban. Volt hatása? Van-e olyan fényképész, művész, művészettörténész, író, aki emlékszik rá?
There was a great exhibition of Josef Sudek - at the occasion of 150 anniversary of photography - in Mucsarnok in 1989, at the time of street demonstrations etc. Was it influentional? Is there some photographer, artist, art historian, writer, who remembers?
*
Jónéhány évtizede ismerem a várost. Újra és újra idevonzott valami. Először turistaként vetődtem ide, majd a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként és kiállítások kurátoraként tevékenykedtem itt. Alkalmam volt az egyik legfontosabb időszakában megtapasztalni a várost akkor, amikor Budapest Közép-Európa egyik középpontjaként vissza-szerezte az őt megillető helyét. Budapest élő, eleven város, s az is marad. Ezért a kultúra és a művészet itt nem fogyasztási cikk, hanem megélt valóság.
Ich kenne Budapest seit einigen Jahrzehnten. Immer wieder hat es mich in diese Stadt gezogen. Zuerst als Touristin, dann als Stipendiatin der Ungarischen Akademie der Wissenschaften und dann als Kuratorin einiger Ausstellungen. Ich hatte Gelegenheit, diese Stadt in einer ihrer wichtigen Perioden zu erleben, in der Zeit, in der Budapest zu dem Platz zurückgeführt wurde, der ihr gebührt: ein Mittelpunkt in Mitteleuropa zu sein. Budapest ist und bleibt eine lebendige Stadt und Kunst und Kultur werden daher hier nicht konsumiert, sondern erlebt.
Dr. Gerlinde Schrammel, Tadten
*
... Bartók Béla miért nem tanulmányozta soha a magyarországi cigányok zenéjét, miközben tanulmányozta jónéhány külföldi népcsoportét? Akkor még talán nem létezett cigányzene? ... Hogy hívták azt a madách-téri önkiszolgáló éttermet (piros székek, műanyag asztalok), ott, ahol most azt hiszem, egy autókereskedés működik? Sokunk kedvenc helye volt, különösen az enyém, csak elfelejtettem a nevét. ... Miért más a lencsefőzelék íze Zürichben, mint Budapesten?
Why did Bartók Béla never include Hungarien Gipsy Music into his studies of folk music, although he included several tribe music even in other countries then Hungary? Did Gipsy music not exist back then? ... What was the name of that etterem at Madách Square, the self serve restaurant with the red chairs and plastic tabels, in the spot where now is, I think a car dealer? It was for many of us a favorite place, especially for me, and I forgot the name, how could I. ... Why does lence föszelek taste different when I try to cook it in Zürich, then when i tasted it in Budapest?
*
*
MIT IS TUDSZ BUDAPESTRŐL? Mostanában minden nap német nyelvi kurzusra járok, s van egy magyar csoporttársam. Budapesti egyetemista, aki gyakran beszél a városról és Magyarországról, az ország történelméről, gazdaságáról és társadalmi problémáiról, a szokásokról, stb ... ám alig szól a kultúráról. Eljöttem Budapestre, de a városra vonatkozó ismereteim kimerülnek a csoporttársam által elmondottakban. A város magába szívott: intenzíven átéltem, megtapasztaltam minden egyes pillanatot. Sok jelenet és érzés még élénken él a fejemben és a szívemben. KÉRDÉSEM ennek az élménynek köszönhetően ötlött föl bennem.
WHAT OF BUDAPEST DO YOU EVER KNOW? Recently I attend German language course every day and I have a classmate from Hungary. He is a university-student in Budapest and so quite often talks about Budapest and Hungary in a class, about history, economics, social problems, habits and so on.....but doesn't talk much about culture. I have visited Budapest, but I have just known that I do not have much detailed knowledge about Budapest. I learned this though my classmate. What I have done there was to have experienced the each moment during my stay. Many scenes and lots feelings that I had had there are still vivid in my mind, with visual impression and feelings felt by heart. So my QUESTION came into my mind though this experience.
Maki
Takano, Tokyo / Berlin
http://www.doitsu-nen.jp/VER_KAL_DE.php?ID=855
*
Gyakran belebotlunk ebbe a kérdésbe, és őszintén szólva mindig ugyanazt kérdezzük magunktól. Nincs egyszerű válasz. Talán azért van ez, mert Budapesten találkoztunk, s fiatal korunkban sokat bolyongtunk a városban... Talán egyenlőségi megfontolásokból: semleges terepen vagyunk, sem Anglia, sem Horvátország: itt találtunk egy szabad területet, ahol nem érvényesültek a másutt elkerülhetetlenül ránk nehezedő struktúrák és kényszerítő elemek. Lehet, hogy sok barátunk is ugyanezért maradt itt. Szeretjük a közép-európai élet-módot, noha oly sokat változtak a dolgok... Elevenen él még az emlékeinkben az idő, amikor az FMK még az Andrássy úton volt, még az előtt, hogy a Goethe Institutból Louis Vuitton lett volna; amikor a Főtaxi még néhány forintba került, és nem volt egyetlen söröző sem a városban. Lehet, hogy azért, mert csak húsz perc kell hozzá, és máris vidéken vagyunk. Csakugyan nem tudjuk. Lehet, hogy a Szamos Marcipán miatt?
We often come across that question, and, to be honest, we keep asking ourselves the same thing. There is no simple answer. Perhaps it's because we met in Budapest, and we used to have a great time going out here when we were young... Perhaps it's for reasons of equality, we're on neutral ground, neither England nor Croatia, and we've found a liberated territory far from the structures and restrictions that are inescapable over there. Maybe that's why so many of our friends have stayed too. We like the Central European way of life and work, although things have changed so much... We still remember when FMK was on Andrássy, a time before the Goethe Institute became Louis Vuitton, when Fő taxis still took coins, and there was not one single lounge bar in the city. Perhaps it's because it takes only 20 minutes to get into the countryside. Really, we don't know. Can it be for the Szamos Marcipan?
Maja and Reuben Fowkes, Translocal
*
Válaszom TD talán meg sem fogalmazott kételyére, hogy inkább fikció-e vagy vízió: Z örök.
Erdősi
Anikó, New York
http://www.zingmagazine.com/drupal/zingchat?page=2
*
Buda vagy Pest?
Buda vagy Pest? Hova menjünk legközelebb?
Hozz ajándékot a helyi szamizdatból -
mi az?
Ha mész, egyél meg egy egész sellőt.
Ereszd meg a nadrágszíjadat, és egyél
egy paprikást.
Tele a pocak? Nem fér már több bele? Igyál
egy pohár Unicumot!
Várunk vissza hamarosan Budára ÉS Pestre!
Történelem. Erő. Kulturális izgalom. Köszönöm.
Buda or Pest?
Buda or Pest? Where to go next?
Bring some gifts of your local samizdat
- what's that?*
When you go, eat a whole sello**
Loosen your sash and eat eres paprikas***
Belly full? No more room? Take a glass
of Unicum****
Hie thee to Buda AND Pest very soon!
History. Power. Cultural Frisson. Koszonem*****
* samizdat are underground
publications
** sello is a fresh water
lake fish from Balaton - tastes like a cross
between pike and perch
*** eres paprikas is
a spicy pork sausage - it can be firm like salami or super moist and almost
raw in texture if it's very freshly made
**** Unicum is a Hungarian
bitter digestif.
***** kszonem is Hungarian
for 'thank you.'
*
Tollsöprű? Legutóbb, amikor Budapesten voltam, 2006 januárjában, egy kis boltban - amilyennel Bécsben már nem találkozunk és Budapestnek is egyre kevésbé tartozik hozzá a városképéhez -, ahol kefét, tisztítószereket és háztartási eszközöket vásárolhatunk - vettem két, egzotikusnak tetsző tollsöprűt. Szinte mintha virágok lettek volna: az eladó egy-egy csokorrá nyalábolta a lúdtollakat, majd hozzárögzítette őket egy-egy pálcához, amelyek végére hurkot kötött, hogy a remek darabot a sokadszori portalanítás után se veszítsem el, vagy egyszerűen csak azért, hogy felakaszthassam. A piros tollsöprűt fiamnak, Emilnek, a kéket pedig, férjemnek, Josefnek szánom ajándékba. Szeretem ezeket az egyszerű, de extravagáns dolgokat, mert különlegesek, kifejezetten az adott helyhez köthetők, és egyre inkábbb eltűnnek a globális piaci mechanizmusok miatt. Mindkét tollsöprű nagyszerűen bevált, és könyveink portalanításakor mindig gondolok Budapestre.
Staubwedel? Bei meinem letzten Besuch in Budapest, Jänner 2006, habe ich in einem dieser kleinen Läden, die man in Wien fast nicht mehr findet und die auch in Budapest aus dem Stadtbild mehr und mehr verschwinden - in denen man Bürsten, Putzmittel, Haushaltsmaterial divers kaufen kann - zwei für mich exotisch anmutende Staubwedel erstanden. Fast wie bei einem Blumenstrauss wurden Gänsefedern zu einem Bouquet gebündelt, an und um einen Holzstab mit einem Plastikband und einem kleinen Nagel befestigt, am Ende des Stabes eine Nylonschnur durch ein gebohrtes Loch zu einer Schlaufe gebunden, damit man das gute Stück auch beim heftigen Entstauben nicht verlieren kann - oder vielleicht simpel zum Aufhängen gedacht. Der "Strauss" mit den rosaweissen Federn für meinen Sohn Emil, der Blauweisse für meinen Mann Josef. Ich liebe diese simplen aber extravaganten Dinge, sie sind etwas besonders, etwas speziell lokales und sie verschwinden durch globale Markt-mechanismen mehr und mehr. Die beiden Wedel in Rosa und Blau funktionieren grossartig und beim Entstauben unserer vielen Bücher denke ich jedes mal an Budapest.
*
Budapesti művésznők, hogy vagytok, hogy van a művészetetek?
Künstlerinnen in Budapest, wie geht es Euch, wie geht es Eurer Kunst?
*
Mikor fogom Budapesten újra olyan otthonosan érezni magam, hogy magamra ölthessem a mágikus hely, a város képeit?
Wann werde ich wieder in Budapest zuhause sein, um mich mit Bildern des magischen Ortes, der Stadt bekleiden zu können?
*
"Hogy vagy?" Ha bármilyen megfontolásból is nem tetszik ez az egy-szerű és alapvető kérdés, előhozakodhatom egy bonyolultabb, kevésbé banális, új kérdéssel is: "Was wissest Du von mir? ... und ich von Dir?" Ez valami ilyesmit jelent: "what would you know about me? ... and I about you?", azaz: "mit tudhatnál te rólam ... és én rólad?". Elég különös, de nem úgy szándékoztam érteni, hogy az első kérdés kibontja a másikat! Úgy látom, két nagyon különböző kérdéssel van dolgunk! A "hogy vagy?" kérdésben ugyanis a "Te"-re kérdezünk rá, ami a legjobb esetben azt jelenti, hogy valaki érdeklődik a Másik iránt. A második kérdés - "mit tudhatnál te rólam ... és én rólad?" - nagyon befeléfordulónak bizonyul: magára az Énre kérdez rá. Az Én és az Énnek a személyes életkörülményinkből fakadó tapasztalatokra vonatkozó reflexiói személyiségünk részévé váltak. Ha baráti és töprengésre késztető volna a kérdés, ez volna a rá adandó válaszom kulcseleme. Ekkor egyszerűen az egyik személy válaszolna a másiknak. De az is előfordulhatna, hogy a kérdés nyugtalanító, hogy az ellenőrzésről, a részekről és rendszerekről szól, illetve a túlélés lehetőségeit firtatja bennük. S Tibor, ha most így veszem szemügyre az eredeti két kérdést, igazad van: a második valóban az első kérdést, illetve azt bontja ki, hogyan is kezeljük azt...
"How are YOU...??!" I'd like to keep it simple and basic in a way, but in case, it wouldn't fit out of any reason I can offer you another more complicated, less banal andless fresh question: "Was wissest Du von mir? ...und ich von Dir?" it means something like: "what would you know about me? ... and I about you?" "Mit tudhatnál rólam ... és én rólad?" but it uses a old fashioned not really any more existing grammatical form, so it will be not easy to translate. Funny enough I didn't mean the second question to explore the first at all! They are both very different to me!!! Because "How are YOU??" is asking for the YOU, which means in the best case someone is interested in The Other. The Second question "was wissest Du von mir...und ich von Dir?" turns to be a very introvert one, which is about The Self itself. The Self's and the reflections of experiences our personal living-circumstances added to our personalities. This would be my key to it, if it would be a friendly and thoughtful question. Just from person to person. But it could also be aanxious one. One about control, one about parts, systems and surviving within. And, Tibor, if I look at them now, you 're right, the second explores the first [question] and the ways we deal with it...
Hermelinde Hergenhahn, Amsterdam
*
Igaz-e, hogy a magyar babáknak születésükkor mongol kék folt van a popsijukon?
Are hungarian babies born with a blue mongolian spot on their butts?
*
Az volna a kérdésem: évente hányan fulladnak bele a Dunába Budapesten?
Kolik lidí se ročně utopí v Dunaji?
I would like to ask: How many people drown in Danube in Budapest every year? Kolik lidí se ročně utopí v Dunaji?