Bevezető
A médiapedagógia legfontosabb feladata az, hogy kitöltse azt az űrt, amely a tömegkommunikációs rendszerek működtetői és az információk, üzenetek öntudatlan fogyasztói között tátong. A médiapedagógia tudásanyagot - ismereteket és készségeket - nyújt a tanulóknak, hogy értelmezni tudják a média által bemutatott világ természetességét és hitelességét, bemutatja az ábrázolás különböző módjait, vizsgáztatja a műsorszóró intézmények demokratikus szerkezetét és a kommunikációra vonatkozóan emberi és jogi kérdéseket vet fel - nagyban alátámasztva ezzel a társadalom demokratikus szerkezetét.
(Len Masterman)
A médiapedagógus helyzete meglehetősen ellentmondásos, hiszen nagyon nehéz föloldani azt a kettősséget, amelyet a jól ismert szlogen úgy fogalmaz, hogy a média egyszerre áldás és átok. Nagyon kevesen mondanának ma már le telefonjukról, az írott és az elektronikus sajtóról, a számítógépes világháló előnyeiről. Ugyanakkor öntudatosan szidjuk az utcán mobiltelefonjukba ordítozó embertársainkat, szidjuk a közönség kegyeit kiszolgáló újságírókat, a sztárok magánéletében vájkáló fotósokat, sajnáljuk a számítógép előtt töltött „haszontalan" időnket.
A médiapedagógia természetesen vállalja, sőt, tudatosítja ezt a kettősséget. Médiumok vannak, terjedésüket nem is tudjuk, nem is akarjuk megváltoztatni. Ugyanakkor meg kell ismernünk veszélyeiket, mellékhatásaikat is, hogy értelmesen lehessen használni ezeket az eszközöket. Ebből már rögtön következik, hogy miért médiapedagógia és nem médiaoktatás: elsősorban nem a médiára vonatkozó információkat, ismereteket szeretnénk közölni a diákokkal (azt sok esetben maguktól úgy is jobban tudják), hanem a média üzeneteinek tudatos felhasználóivá „fogyasztóivá" szeretnénk őket nevelni.
Tanároknak különösen nehéz írni a média világáról, hiszen az iskola mindeddig kirekesztette - nem kívánatosnak minősítette - ezt a területet a magas kultúra védelmére hivatkozva. A diákok (és egy kicsit a tanárok) élete ebben az értelemben megkettőződött - egy iskolai és egy otthoni énre. Az utóbbi időben azonban - a tömegkommunikációs robbanás hatására - már a magyar iskolarendszer is kénytelen volt tudomásul venni a média egyre nagyobb társadalmi szerepét. Ennek eredményeképpen a mostanában bevezetésre kerülő Nemzeti alaptanterv már beépítette ezt a területet a magyar közoktatás rendszerébe - Mozgóképkultúra és médiaismeret néven.
A médiapedagógia a mozgóképkultúra és médiaismeret fogalmáról |
Érdemes néhány szót szólnunk a fogalmak használatáról. A média ebben az esetben a tömegkommunikációs rendszer egészét jelenti: az írott és elektronikus médiumok (az írott sajtó, a mozi, a rádió, a televízió, a telefon, a számítógépes hálózatok, s a sor semmiképpen nem tekinthető teljesnek) audiovizuális üzeneteit és az üzenetek fogyasztóit. A médiapedagógia pedig ezen rendszer oktatására és nevelésére vonatkozik. A mozgóképkultúra és médiaismeret fogalmának - az iskolai gyakorlat kialakulatlansága miatt - jelenleg még van egy tágabb műveltségterületként való értelmezése, s ebben az értelemben azonosnak tekinthető a médiapedagógia fogalmával. Ugyanakkor a mozgóképkultúra és médiaismeret néhány iskolában már egy önálló tantárgy neve is. Hosszabb távon valószínűleg a médiapedagógia lesz a tágabb - műveltségterületet, szemléletet, nevelési módszert - fogalom, a mozgóképkultúra és médiaismeret pedig egy önálló tantárgy elnevezése lesz.
|
|
|